Csak a döglött hal úszik az árral

Semmi nem véletlen gyerekek...

Ma kaptam egy emberes leszídást a NAAGY keleti kérdés miatt:
Miért nagy a telefonszámlád te gyermek???

hát... ez sem véletlen...

Kérlek ne érezd rosszul magad! Nem miattad! Érted!
(ez egyeseknek értelmetlen, jelzem semmi gond, nem őrültem meg... aránylag)


De a sztori:

Sejtettem hogy ez lesz.. már vártam a napot... DEHOGY vártam... csak tudtam hogy eljön:
amikor kifizetik a telefonszámlát a szüleim.
Ülök a számítógép előtt, és rajzolok... a monitorra.. :)) (vicc) ...
Jön haza apum
Az ajtócsattanástól kicsit feszült lesz a levegő
Éreztem hogy nem nyugis...

Bejön a szobámba!
(Apum): -Te gyermek! (jelzem, 18 vagyok) Neked miért ilyen nagy a telefonszámlád???
...
csend honol



meglátta a rajzomat, a római Pantheont
(Apum): -De szépet rajzoltál!

ELKEZDEK RÖHÖGNI :))
ő is, hisz érti a poént... vadul bejön és kedveskedik egyet...

Na.. persze utána a szidás sem maradt el és lett egy elég durva következménye cselekedeteimnek de... majdcsak lesz valahogy...

A lényeg amit mondani akartam ezzel:

A Razjot fogalmam nincs hogy miért csináltam... csak úgy jött és...
Lám mi lett a célja? Ugy feloldotta az ordibálós hangulatot mint a kénsav nagymamát.
Nemtudom hogy látjátok, de ez oltári érdekes, azthittem semmi szerepe nem lesz a rajznak az életemben.

"Csak a döglött hal úszik az árral."

Semmi nincs hiába, mindennek külön célja van az életünkben... akármennyire is fölöslegesnek látjuk.